2013. november 3., vasárnap

6. rész - Próba, szerencse

 Param-pam-pam-pam. Megérkezett az új rész. Nagyon sokat gondolkoztam, hogy folytassam-e vagy sem, mivel egyre kevesebben vagytok. 22 feliratkozóm volt, most pedig 19. Nem tudom miért. Sajnálom, ha hibáztam. Megmondtam, kérlek szóljatok, bármi van. Kommenteket már alig kapok.. DE újra eszembe jutott az, hogy vannak itt olyanok is még, akiket érdekel. Vagy nem? Köszönöm NEKTEK! Főleg Évának, neki köszönhetően, volt erőm folytatni... Remélem azért növekedni fog a feliratkozóknak és a kommenteknek a száma. Vagy nem?  ÉÉS AKKOR : 




- Tudom, hogy nehéz, viszont.. Alex! Választanod kell..  
- Betty, én nem tudom mi van velem. Patrick nem ezt érdemli. Ő hamarabb próbálkozott. Nem mondhatom azt, hogy most találkoztam egy másik sráccal, aki azonnal elrabolta a szívem. Igen, aranyos Peti, de nem. Nem tehetem ezt. Betty, menjünk haza. Kérlek!!
- Alex, biztos vagy te ebben? Ha ezt szeretnéd, akkor menjünk. Csak várj egy kicsit. El kell búcsúznom Tomitól. - mondtam, majd egy nagyot sóhajtottam
- Igaz. Tényleg! Betty, miattam nem muszáj elfelejtened őt. Ti még találkozhattok, beszélgethettek. Akár össze is jöhettek. Nem gond. 

Tudtam, hogy nem gondolja komolyan. Tomi legjobb barátja Peti. Nem lett volna igazságos. Tudtam mit kell tennem. Megbeszéltem Tomival, hogy csináljunk úgy, mintha semmi nem történt volna. Mintha nem is ismernénk egymást.A fiúk most biztosan őrültnek gondolnak, de nem érdekel.
Alexért mindent.

Elbúcsúztunk a fiúktól, majd elindultunk hazafelé. Azt ki nem hagyhatom, hogy mint mindig a McDonald's ajtaját, nem toltam, hanem húztam. Na mindegy.  A szőke barátnőm sem maradhat ki, szinte neki ment egy oszlopnak. Tartottuk a formáinkat. Hazafelé még beugrottunk néhány ruhás boltba, ahonnan vettünk egy "pár" új cuccot. Nagyon-nagyon tetszenek. Főleg a One Directionos belebújósaink és a fekete szegecses cipőm. Nem is untatok tovább senkit. Egyszerűen szépek és kész. Bevásárlás után végre hazaértünk. Ekkor következett az a pillanat, amikor hallottam, hogy anya lassan leindul a lépcsőn. Bezzeg akkor rögtön eszembe jutott, hogy elfelejtettünk valamit. Megragadtam Alex karját, majd kirohantunk az ajtón, át  az úton, majd be a kisboltba. Gyorsan megvettük anyunak az ígért Nutellát, majd egy kicsit lenyugodva, vissza sétáltunk a házig. Vicces volt, főleg, hogy a szomszéd néni megállt az ültetéssel és minket figyelt. A legviccesebb viszont, mikor Alex meglátta, hogy a néni papucsa, egy nagy piros kutya volt, a haja pedig felállt. Alig bírtam visszatartani a röhögésemet. Mikor újra beléptünk az ajtón, levettük a cipőinket, majd bementünk a konyhába. 

- Vettetek Nutellát? - kérdezte anya 

Ennyi kellett. Úgy kitört belőlünk a nevetés. Hogy miért? Na ezt sosem fogjuk megtudni. Van mikor a semmin nevetünk. Van mikor egymáson.Egyszerűen csak ilyenek vagyunk.

- Igen. Ve-vettünk. Tessék. - adtam át neki nagy nehezen
- Köszönöm. Hamarosan kész is a palacsinta, addig ebédeljetek meg normálisan. 
- Anya. Mekiben voltunk, már ettünk. Nem vagyunk éhesek. Legalábbis én nem. Te? - kérdeztem 
- Nem, én sem. - válaszolta Alex
- Jól van akkor. Majd szólok, ha kész a palacsinta. Abból esztek. Igaz? 
- AHAAAAAAAA! - kiabáltuk egyszerre, majd felrohantunk a lépcsőn

Alex szinte kitörte az ajtómat, úgy berohant, majd felugrott az ágyra. Én is ugyanezt tettem. Felültem mellé. Láttam rajta, hogy nagyon nincs jól. Mondjuk a helyébe én sem lennék jobban. Két fiú között kell válasszon. Vagyis mostmár nem. Már nem. Döntött. Patrick-ot szeretné, nem? Mi lesz, ha Peti nem adja fel? Mi lesz, ha újra felkeresi Alexet? Ez így nagyon nem jó. Megkérdeztem volna tőle, hogy hogy van, de tudtam a választ, ezért inkább, csak néma csöndben ültem mellette és vártam. Szerintem ez a legjobb megoldás. Vagy nem? 

- Alex! Nyugi! Rossz téged így látni! Szard már le őket! Tudom, nem könnyű, de ha erős vagy, sikerül. Már pedig sikerülni fog! Petit felejtsd el. Aranyos, kedves, de nem hozzád való. Ki tudja, hány lánnyal teszi ugyanezt? Tudod jól, őszinte vagyok, még ha meg is bántalak, de ez van. Peti nem érdemel meg téged. Míg ott van Patrick. Patrick szeret téged! Bebizonyította. Nem hagyhatod őt cserben. Te is szereted Őt! Nem? 

Alex nem mondott semmit. Láttam ahogyan legördül egy, majd egyre több könnycsepp az arcáról. Majd hírtelen sírva fakadt és magához húzott. Istenem! Utálom ezt! A legjobb barátnőm egy nyomorul fiúért sír? Miért? Ez nem igazságos! Ő nem ezt érdemli. Nehogy már egy fiú miatt. Egy fiú! Egy barom! Bocsánat a beszédemért, de elegem van! Alex folyton miattuk szenved! Miért nem lehet egyszer, csak egyszer neki is szerencséje?! Nem mondtam semmit neki, csak szorosan öleltem, de biztos tudta, hogy mit gondolok.  
Hirtelen eszembe jutott, talán mivel tudnám egy picit is jobb kedvre deríteni. Nem szerettem volna, ha megint fiúk miatt szomorkodna. Na nehogy már! Megkerestem azt a dolgot, amit már évek óta nem láttam, nem fogtam a kezemben. Mindig is meg szerettem volna neki mutatni, de nem láttam értelmét. Úgy gondoltam hülyeség, nem érdekelné. Viszont most.. Próba, szerencse..!




Remélem tetszett nektek. Szerintem nagyon unalmas lett, de valahogy már semmi kedvem semmihez. Ez az igazság. Az életem egy nagy darab... nem. Hagyjuk inkább. Örülök, hogy ha tetszett és elolvastátok. Nagy kérés lenne, ha megkérnélek titeket, hogy kommenteljetek és iratkozzatok fel? Előre is nagyon szépen köszönöm!!! Szeretlek titeket, kedves olvasóim!!! Köszönök nektek mindent!!! Tényleg!!! :* 

3 megjegyzés:

  1. Igaz történez alapján írsz vagy csak úgy kitalálod????Mindegy nagyon jól írsz és ne az olvasók hanem magad miatt ÍRJ!!!!Nem hagyhatod abba.....

    Kritikaíró:Miri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából az alap történet igaz. Táncolok. A blogban említett lány, valójában a legjobb barátnőm. A családom is nagyjából igaz. A húgom, Anita. Úgymond a blogom 70-80%-a igaz. A mostani történet, hogy "Alex nem tud dönteni", az én valós történetem, életem. Könnyebben le tudom majd írni, mert pont ez történik velem. Tudom ez így nagyon furcsán hangzik, de ez az igazság. Köszönöm szépen, hogy kommenteltél. Nem fogom abba hagyni! <3

      Törlés
  2. Khmm.. Elnézésedet kérem, hogy csak most írok megjegyzést.. Tehát..
    Mint író: A fejlődésed látszik, ügyes vagy! Konkrétan nem szeretnék belekötni semmibe, csak ajánlom, hogy figyelj oda egy kicsit jobban.
    "Egy fiú! Egy barom! Bocsánat a beszédemért, de elegem van! Alex folyton miattuk szenved!" Szerintem ez felsorolás szeretett volna lenni, nem? Így: "Egy fiú, egy barom! Alex folyton miattuk szenved." - kijelentő mondat. És az a 'bocsánat.." mondtad direkt nincs odaírva, mert nincs ott semmi keresnivalója.

    Mint olvasó: Wáá, hamar hozd a következő részt, mert mostmár tényleg kíváncsi vagyok! Amúgy elég furcsa, hogy a saját életedet mutatod be Alex személyében... Na, mindegy.

    VálaszTörlés