4.rész - Kérlek, vigyázz rá!

Sokat gondolkoztam. Van-e értelme folytatnom? Van még aki olvassa? Minden rész után csökken a kommentelők száma. Viszont, ha azokat elolvasom, rögtön több magabiztoságom lesz. Köszönöm szépen annak a 13 feliratkozónak és az utolsó résznél, az 5 kommentelőnek! Nagyon de nagyon sokat jelent nekem! Remélem vannak még itt olyanok, akik szeretik azt, amit írok.

Nem is akarom tovább húzni a szót, köszönöm mindenkinek! 

Kommentelni és feliratkozni lehet!!! :) 

- Hé' kislány! Nyugi már! - szólt a konyhában ülő férfi

- Ne kislányozz, te... - akartam kiabálni, de befogták a szám

- Fogd már be! Vagy azt akarod, hogy tényleg végleg ' elmenj '? Hallgass inkább. 

- Alex, csak annyit akarok mondani, hogy mindenkit szeretek! MINDENKIT! Üzenem Anitának, hogy vigyázzon kiben bízik meg, s kiben nem. Vigyázzon nagyon a fiúkkal. Ne adja magát könnyen. Anyunak és apunak viszont azt, hogy nem ők a hibásak. Ne okolják magukat majd e miatt. Sajnálom, de már nincs mit tenni. Alex, te viszont... te viszont mindig az életem egy része maradsz. Örökre. Ha nem lehetek ott melletted, vett elő a kis 'szamarat'. Tudod, azt amit a 14. születésnapodra kaptál tőlem. Látod, most már erre is rájöttél. Gondolj vissza arra, amit mondtam. Az mind nem hiába volt. Fentről mindig vigyázni fogok rátok! Megígérem. Szeretlek Alex! Mindenkit szere...- nem tudtam tovább mondani, mivel a kés egyre közeledett, s egy olyan ponthoz ért, ami nagyon sértett.

 A kés a nyakamnál volt. Éreztem, hogy innen már nincs visszaút. Már egy hang sem jött ki a torkomon. Tudtam, hogyha abban a pillanatban megszólalok, akkor nekem végem. Inkább hallgattam. Borzalmas érzés volt. Kínoztak. Éreztem, hogy már nem bírom sokáig. Szemem újra megtelt könnycseppekkel, már-már semmit nem láttam. Minden elhalványult előttem. Az agyam egyfolytában azon kattogott, hogy mi lesz nélkülem? Mi lesz, hogyha a húgomnak rám van szüksége? Mi lesz, hogyha újra tanácsra lenne szüksége, és többé már nem lehetek mellette? Borzasztó ebbe belegondolni. Soha többet nem érezhetem anyu reggeliének illatát, vagy nem láthatom reggelente apu fáradt fejét miközben a kávéját issza a kedvenc bögréjéből és az újságot olvassa. Többé nem költhetem úgy fel Alex-et, hogy átrohanok hozzá és ráugrok. Többé nem ölelhetem, puszilhatom meg Őket. Nem fogom többé azt érezni, hogy mindig itt vannak mellettem. Hiányozni fog minden egyes emlék, pillanat. Hiányozni fog minden szerettem. Rossz lesz nélkülük. Viszont, ahogyan mondtam, fentről mindig figyelni fogom őket. S vigyázni fogok rájuk! 

- Alex! Csak egy utolsó kérés! - nyögtem ki lassan

- Betti!!! Mondd! Bármit megteszek! - zokogott

- Légy te Anita nővére. Óvd meg úgy, ahogyan én nem tudom majd. Légy mindig mellette. Ne hagyd, hogy baja essen. Ne hagyd, hogy szenvedjen bárki miatt is. Viselkedj úgy, mintha ő lenne az igazi húgod. Hiszen már nagyon is jól ismered. Ki más tehetné meg helyettem, ha nem te? Te, az én testvérem! Szeretlek Alex! Könyörgöm, Alex, ne hagyd cserben. Bármi van, te mindig légy mellette. Mondd meg anyunak, hogy megkértelek, hogy költözz az én szobámba. Úgy mindig közel leszel hozzá. Könyörgöm vigyázz...- a kés újra közelebb került, már csak egy hajszálnyira volt, hogy meghaljak

A kés, mely a nyakamnál volt, borzasztóan kínzott. De, az a fájdalom, amit belül éreztem meg sem közelítette, a kés fájdalmát. Már csak arra tudtam gondolni, hogy Alex vigyázni fog Rá! 

- Na és akkor most búcsút vettél mindenkitől. Én is búcsút veszek tőled, te kis liba! - húzta el a kést, arra felkészülve, hogy az után belém szúrja 

- Engedd el! Most azonnal! Tedd le azt a kést, vagy megbánod! - szólalt meg valaki a hátam mögött

- Te.. te meg hogy kerültél ide? Amúgy, ugye tudod, hogy csak vicceltem. Nem lennék képes bántani a lányodat..

- APA!!! Apa, állítsd le! Meg akar ölni! Egy hazug ember! Ne higgy neki! Apa, segíts!!! - zokogtam 

-  George! Tudtam, csak te lehetsz ekkora barom! Most azonnal engedd el a lányom, vagy nagyon rosszul jársz. Tedd le azt a kést. Most azonnal! Hallod? 

- Jaj, de félek. Mi történne? Te csak egy szerencsétlen rendőr vagy! - nevetett

- Igen, én igen. Viszont a ház körbe van kerítve. Több mint száz rendőr van kint. Ja, és el ne felejtsem, a barátodat már bevitték a rendőrségre. Na, ki itt a szerencsétlen? 

- Tudod, hogy csak játszottam. Semmit nem gondoltam komolyan. Ismersz már. Drága barátom, ugye tudod. - kezdett el hízelegni

- Én nem vicceltem. Tedd le a kést. - komolyodott el apa

A szorosan tartó nehéz kezek, lassan elengedtek. A kés a földön landolt. Megnyugodtam. Éreztem, hogy mostmár biztonságban vagyok. Valahol ott legbelül végig éreztem, hogy apa nem adja fel, s megtalál. Köszönöm Istenem! 

Első dolgom az volt, hogy odarohanjak Alex-hez, miközben apu össze bilincselte George kezét, s kivitte. Alex reszketett. Nem is csodálkozom, én is. Szorosan átöleltem, miközben mind ketten zokogtunk. Fel sem tudtam fogni, hogy én még élek. Csak csendben öleltük egymást szorosan. Lassan-lassan mindketten lenyugodtunk. 

Miután végleg megnyugodtunk. Gyorsan félrelöktünk mindent, majd kézen fogva kisétáltunk abból a borzalmas 'lakásból'. Odarohantam édesapámhoz is. Szorosan megölelt, majd adott egy homlok puszit. 

- Mostmár minden rendben. - suttogta a fülembe

- Szeretlek Apa! 

- Én is szeretlek, kicsim! 

- Alex, jól vagy? - kérdezte apa aggódottan

- Igen, mostmár igen. Köszönöm. Köszönöm szépen, hogy meg tetszett menteni! 

- Kicsim, ez természetes. Az a lényeg, hogy senkinek semmi baja nem esett. Erről inkább ne meséljünk senkinek. Rendben? 

- Szerintem sem. - vágtuk rá egyszerre Alex-el

- Hány óra? - kíváncsiskodtam, miközben beszálltunk apu rendőr autójába

- Még nagyon korán van. Hat óra. Ilyenkor mindenki alszik. Jobb lesz, ha ti is bementek a szobátokba és kipihenitek magatokat. Alex, te pedig kérlek, ne mondj erről semmit a szüleidnek. Nem akarom, hogy eltiltsanak tőlünk. Rendben? - mondta apu

- Én is így gondoltam. Egy szót sem mondok nekik. Amúgy sem beszélünk sokat. Nem lesz gond. 

- Már hat óra? Ez a barom egész éjjel kínzott minket?? Nem hiszem el! Apu, ugye büntetést kap!? Ugye nem engeditek ki többet a börtömből?! Soha többet nem akarom őket látni! Gonoszak! Borzalmasak! Bárcsak vissza kapnák az élettől azt, amit velünk tettek! - idegeskedtem

- Kicsim, nyugodj le! Jó pár évig be lesznek zárva. Nem is keveset. Megkapják ők a magukét. Hidd el! 

Hamar megérkeztünk. Berohantam a házba és nekirontottam Anitának és édesanyámnak. Csodálatos érzés volt őket újra átölelni. Újra azt érezni, hogy otthon vagyok, biztonságban, velük! Nem is tudom, hogy tudnám meghálálni, hogy semmi bajom nem lett. Egyszerűen nagyon de nagyon boldog vagyok! Viszont azt sajnálom a legjobban, hogy Alex miattam szenvedett. Ő nem ezt érdemelte volna. 

Lassan mindenki megnyugodott, és felsétált a szobájába. Persze, mindent átvizsgáltunk és jól bezártunk. Az összes ajtót és ablakot. Nyugodtan bementünk a szobába majd, lefeküdtünk. Egymást szorítva elaludtunk Alex-el. Rengeteget aludtunk, de rengeteget mozogtunk is. Szerintem nem csak nekem voltak ezek után rémálmaim. Fél háromkor keltünk fel. Jól kipihentük magunkat. 

Az első gondolatom az volt, hogy ' Jesszus, már csak hat nap van a nagy versenyig '. A szüleim nem jönnek el. Na de, nem baj. Mindent megteszünk ennek ellenére. Győznünk kell! 

Mindketten felvettük a tigrises papucsunkat, - igen, Alexnek nálunk külön ágyneműje, pizsamája, papucsa és fogkeféje is van - majd lementünk a konyhába. Anya már várt minket. Le sem értünk még teljesen, de rögtön meghallottuk a kedvenc mesefilmünket. Természetesen  a konyhában, a TV-ben, Mr. Bean ment. 

Épp a kedvenc részem. Így már meg értettem min nevetett annyit édesanya. Mi is csatlakoztunk. Tehát 'reggeli' közben közösen néztük a Mr. Bean-t. 

Ez a rész unalmas lett, tudom s elsiettem. Sajnálom.  Viszont ezek után igyekszem, minnél jobbra írni a következő részeket.

Köszönöm szépen, hogy elolvastátok. Remélem azért nem volt annyira unalmas, hogy bele aludjatok. Hahah. Kommentelni és feliratkozni még minden ér.Nagyon sokat jelentene. Kérlek kommenteljetek. Tudjam, mégis milyen. Hiába csinálom, vagy tényleg van egy-két személy, akinek tetszik. 

Köszönöm. :*