3. rész - Csak ŐT ne !

 Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy fantasztikusak vagytok? Vagy ott, hogy minden egyes kommentnél szinte elsírtam magam? El sem hiszem, hogy elértem a 13 ( !!! ) feliratkozót. Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek. Tudjátok igaz, hogy nekem ez nagyon fontos? Tudjátok igaz, azt is, hogy soha nem gondoltam volna, hogy én írni fogok? Nem hittem volna, hogy elérem ezt... 

Na de, nem is szeretném tovább húzni a szót. Csak annyi még, hogy feliratkozni és kommentelni még mindig lehet, nagyon megköszönném ! x

A zaj hallatára mind ketten felpattantunk. Gyorsan felkapcsoltuk a villanyt, majd nagy szemekkel bámultuk egymást. Ijesztő volt. Újra egymásra pillantottunk Alex - el, majd egymás kezét megfogva elindultunk az ajtó felé. Halkan ki nyitottam az ajtót, de valahogy hirtelen elvesztettem az egyensúlyom és szinte előre estem, miközben ki kukucskáltam az ajtó mögül. Szerencsére Alex visszarántott. Ilyet is csak mi tudunk. Lassan kiléptünk a szobából, még mindig egymás kezét szorítva, és elindultunk le a lépcsőn. Sötét volt, így nagyon óvatosnak kellett lennünk. Lépteket hallottunk, ettől már végképp megijedtünk. Mind kettőnknek remegett a keze. Már szinte lent voltunk, mikor hallottuk, hogy anyáéknál is nyílik az ajtó.. de sajnos már késő volt. 

Két fekete maszkos alak volt az. Lefogták a szánkat és felkaptak. Nem tudtam védekezni, túl szorosan fogott az egyik. Távolról hallottam, ahogyan apu vissza küldi anyut és Anitát, majd le rohan. De mint mondtam késő volt. Apa nem vett észre, én viszont akármennyire is próbáltam, egy hangot sem tudtam ki adni. Éreztem, hogy lassan az összes erőmet elveszítem, éreztem, hogy lassan már nem bírok ordítani sem. Utolsó pillantást vetettem Alex arcára, majd mindent ellepett a sötétség..

*

- Te idióta! Ugye tudod, hogy ez nem az a lány? Ugye tudod, hogy ő a rendőr lánya?! Te... - ordítozott az egyik, miközben verekedett a másikkal 

Ezekre a mondatokra ' ébredeztem ' . Lassan kinyitottam  a szemem, majd körbe néztem. Egy kicsi szobában, pontosabban egy kanapén ültem, mellettem Alex. Alex - nek még mindig csukva volt a szeme. Borzalmas volt mindezt átélni. Azt hittem, hogy már mindennek vége, azt hittem apunak igaza volt, és soha többé nem történik ilyen. Tévedtem. Újra.. újra megtörtént. Elraboltak, és most nem csak engem, hanem a legjobb barátnőmet is. 

- Engem kerestetek! Nem? ŐT hagyjátok békén azonnal !! - ordítottam Alex - re mutatva 

- Nyugi kicsi lány! Nem bántunk mi titeket! - vigyorgott 

- Undorítóak vagytok! Mit akartok? Eresszetek el minket! Mi nem tettünk semmit, amiért ezt érdemeljük! Hagyjatok békén! - éreztem, hogy lassan újra elmegy a hangom, de nem érdekelt, tovább ordítottam - Vagy talán mégis? Ugye tudjátok, hogy mi csak tizennyolc éves lányok vagyunk? Ugye tudjátok... - zokogtam

- Nyugodj meg, vagy lekötöm a szádat! - jött közelebb a másik

- Hát jó... - kaptam észhez - Ugye tudjátok, hogy ki vagyok én? - mondtam több magabiztosággal - Ugye tudjátok kinek a lánya vagyok? Mert én azt hiszem tudom kik vagytok! Szerintem egyáltalán nem döntöttetek jól. Mégis hányszor gondoltátok ezt át? Mégis gondoltatok arra, hogy apám a legjobb rendőr a világon? Ugye tudjátok? 

- Én meg mondtam te barom! - pofozta fel a fekete maszkos alak a társát

- Szóval elengedtek? 

- Még gondolkodom ezen... 

- De szerencsétlenek vagytok! - forgattam meg a szemeimet

- Még egy hetet kibírsz! - vigyorgott újra

- HOGY MI ?? Egy hét?? Nem! Nem tehetitek ezt velem! Nem tehetitek tönkre az életem! Ne! - fakadtam ki magamból

- Óóó, tán' nem megijedtél kicsi lány? Mi lesz a ' legjobb apucival ' ? - gúnyolódott

Feladom. Már nem bírom! Miért mindig velem? Mit tettem? Miért érdemlem ezt? A verseny! Pontosan hét nap múlva lesz, nem tudom mit csinálok, ha nem lehetek majd ott. Beválogattak a legjobb nyolcba, és most ez a két személy egy pillanat alatt mindent tönkretesz. Muszáj ott lennem! Innen viszont minnél hamarabb ki kell szabadulnunk. Rémes ez a hely, és már éhes is vagyok. Még az a szerencse, hogy mind kettőnkön hosszú pizsoma van, rajtam a Superman - es felső egy sima fekete jégerrel, Alex - en viszont a Batmen - es. Legalább nem fázunk. Ez a két idióta pedig mást nem tud tenni, csak minket bámulni. Mostmár értem miért mondta apu, hogy még a hülye is megtalálná őket. Bízom édesapámban. Nagyon bízom benne, hogy ő sem adja fel! Nagyon bízom abban, hogy addig fog minket keresni, míg meg nem talál! Muszáj! Muszáj minnél hamarabb eltűnnünk innen! Hét nap! Már csak hét nap van a versenyig! Mi lesz így? Nem bírom! Miért? Miért én? - gondoltam magamban, miután észrevettem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon.

Alex még mindig csukott szemmel ült a kanapén. Borzalmas volt mindezt végig nézni. 

- Vele meg mit csináltatok?! Miért nem kel fel?! Miért nem nyitja ki a szemét?! - ordítottam újra

- Jaj kicsim! - közeledett felém az egyik - Tudod! Ha mi most elengednénk titeket, rögtön elkapnának minket. Nem tehetjük ezt! Ezért abban egyeztünk meg a társammal, hogy ... - hozzám akart érni, de én lecsaptam a kezét .

- NEM ! Nem tehetitek ezt velünk ! Vagyis.. hét nap múlva fontos versenyem lesz ! Ez az életem ! Nem tehetitek ezt velünk ! Nem lehettek ennyire szívtelenek ! Azért mert ti ilyenek vagytok, és nincs normális életetek, a miénket ne tegyétek már tönkre ! Kérlek ! - rúgtam el magamtól az újra felém közeledő maszkos alakot.

- Jaj, drága ! Hát nem érted? Nem engedhetünk már el titeket ! Akkor egy pillanat alatt lebuknánk ! Ennyire idióták mi sem vagyunk ! 

- Képesek lennétek tönkretenni két tizenéves lány életét, csak, hogy ti még pár napig meneküljetek? Azt hiszitek, ha .... tudjátok ti! Akkor jobb lesz? Hát nem! Csak rosszabb! Borzasztó rossz! 

Még bele gondolni is rossz volt. Rossz volt azt elképzelni, hogy mi.. már nem...! Na de hagyjuk! Remélem hamar kiszabadulunk innen! Remélem apa hamar megtalál minket! Még mielőtt ez a két idióta valamit tenne velünk. Szörnyű lenne, ha bármi is történne. 

A két maszkos alak leült. Tökéletesen látni lehetett, ahogyan még mindig ránk vigyorognak. Egyszerűen undorítóak voltak. Alex - re pillantva, újra bepánikoltam. Miért nem kel fel?! Miért nem nyitja már ki a szemét?! Mindenhogy próbáltam őt ' fel kelteni ' , de nem ment. Sajnos, egyáltalán nem mozdult. 

- Nem vagytok éhesek? Nem akartok semmit enni vagy inni? 

- Hogy - hogy ' éhesek ' ? Direkt csináljátok ezt? Miért nem kel fel már? Mit tettetek vele? 

- Semmit! És jobban teszed ha be fogod a szád! Nyugi már kicsi lány! - állt fel az asztaltól az egyik

- Nem! Addig nem nyugszom, míg el nem mondjátok mit csináltatok vele! 

- Off. Látom veled nem lehet semmit sem csinálni. Nem ezt akartam, de nincs más választásunk. Nem hagyhatjuk, hogy miattatok újra börtönbe zárjanak. Ma reggel szöktünk meg, így is nagy nehezen! 

- Tudtam! Tudtam, hogy ti vagytok azok! Ti..ti sze.. - mondatomat nem tudtam befejezni, hiszen egy kéz befogta a számat, majd lassan be is kötözte

- Te akartad! - emelt fel, majd egy székhez kötözött

Ugyanezt tette a másik alak is Alex - el. Elhelyezte egy velem szemben levő széken, majd őt is szintén kikötözte. Alex még mindig nem volt magánál. Igaz, már néha - néha motyogott valamit. De semmi. Olyan mint mikor valaki alszik, és álmodik, de nem tud felkelni.

- Igen, nyugodj meg. Csak altató. Hamarosan fel ébred, és akkor... búcsúzunk drágám. Búcsúzunk.

Próbáltam kiszabadulni a kötelek szorosságából, de nem sikerült. Később levették a számról a ragasztó szalagot ( mivel avval ragasztották le egy idő után a számat ) , majd nagy szemekkel néztük egymást. Alex - re vártunk. Arra, hogy felébredjen, és ... és ... bele sem tudok gondolni! 

* 

- Alex! Végre! Jól vagy? Ne ijedj meg! Nem lesz semmi baj! Itt vagyok, Alex! Nyugodj meg! - próbáltam nyugtatni, mert tudtam, hogy hamar bepánikolna

- Betty! Hol vagyunk? Kik ők? Mit keresünk mi itt? Nem akarok itt lenni! Betty! - ordibált ő is 

- Most azonnal fogjátok be! Habár.. még búcsúzzatok el gyorsan, már nincs sok idő. 

- Betty! Tessék? Mit akar ez jelenteni? Betty! - kezdett el sírni

- Alex! Sajnálom! Sajnálok mindent. Igaz nem én tehetek erről, de akkor is sajnálom. Sajnálom, hogy akkor lehúztalak magammal a földszintre. Ha nem tettem volna, nem lennél most itt. Sajnálom. Szeretlek Alex! - zokogtam

- Betty! Ez nem történhet meg! Betty én nem akarok meghalni! Betty én nagyon félek! Könyörgöm ne bántsanak! 

- Sajnálom. - hajtottam le a fejem

A két fekete alak Alex irányába fordult. Nem bírtam tovább. Muszáj volt valamit tennem. Akármennyire fontos nekem a tánc nem tehetem. Nem hagyhatom, hogy a szemem láttára ŐT bántsák. 

A kés egy pillanat alatt előkerült a hátsó zsebéből, majd Alex - re emelte...

- Ne !! Engem bántsatok !! Én vagyok a rendőr lánya !! Én tehetek mindenről !! Kérlek benneteket !! Engem !! Értitek ?? Ő nem tehet semmiről !! Itt vagyok én !! Könyörgöm !! Akármit tehettek velem, akár... - nyeltem egyet - Igen, öljetek meg. Tessék. Ha nektek ez így jobb !! Ha szerintetek ez a helyes választás !! Bármit !! Csak ŐT ne !! ...

Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem nem volt unalmas, és tetszett! 

Kérlek, hagyjatok kommentet! Fontos lenne! Nagyon kíváncsi vagyok mi a véleményetek! x

Köszönöm. :*