2.rész - Egyszerűen tökéletes.

               
Nagyon - nagyon szépen köszönöm a 11 ( !!! ) feliratkozót és a 8 ( !!! ) kommentet. 
          Sokat jelentett nekem ! Remélem ezt a részt sem fogjátok unni. 

                      Annyira boldog vagyok, s még egyszer köszönöm a feliratkozókat és a kommenteket ! 

* Betty szemszöge *

Alex elment, anyáék nincsenek itthon. Anita a szobájában..

- Bemegyek hozzá! - gondoltam magamban . 

Annyira jó vele néha beszélgetni, mindig jó egy legjobb barátnő, viszont a testvér, az mindig testvér marad. Már tizennégy éves, fel sem tudom fogni, milyen gyorsan eltelt az idő. Emlékszem még mikor együtt játszottunk, énekeltünk és nevettünk. Minden egyes emlék csodás. Természetesen rengeteget is veszekedtünk, de amióta  nagyobbak vagyunk, kevésbé. Sokkal jobban megértjük egymást, sokkal jobban megbízunk egymásban. Akármi van, hozzám fordul először. Tanácsot kér tőlem, persze ez mindig is így volt. Ezt szerettem benne. Megbízott bennem. 

  

- Anita ! Én vagyok az Betty, bejöhetek? - kopogtattam

- Jaj, te! Persze, gyere be! Nyitva van! - kiabált

Kinyitottam az ajtót, majd lassan bementem és leültem mellé az ágyra. Ő természetesen a tabletjét piszkálta. Ha jól láttam épp twitteren volt. Gondolom megint Louis - t nézte. Igen, ő is szereti a One Direction - t, de ő csak egy sima fan, kedvence Lou. Szerinte nagyon aranyos és vicces. 

- Mit csinálsz buba? - kérdeztem tőle, miközben végignéztem a szobájában 

- Hát, épp rendet rakni készültem, de feladtam. - dőlt ki az ágyán

- Az én húgom. - vágtam rá

Egyikünk sem volt az a típusú, aki könnyen rendet tud tartani a szekrényében. Igen, ez olyan, hogy rend volt a szobámban, egészen addig, ameddig el kellett döntsem, hogy mit vegyek fel. A ruhákkal mindig gond volt. Mindenki azt mondja, hogy sok ruhánk van, de viszont mikor valahova mennünk kell, "nincs mit felvennünk" . 

- Uram Isten ! Ezeket meg mikor vetted ? Csodálatosak ! - pattantam fel

- Nem rég, a világoskéket igazából neked vettem, mert tudom, hogy van egy olyan ruhád, amihez tökéletesen illene.  - mosolygott

- Ugye mondtam már, hogy szeretlek? - ugrottam rá

- Nem... - sóhajtott 

- Dehogyisnem ! Te kis sunyi ! - pusziltam meg - Szeretlek ! 

- Én is ! - ölelt meg szorosan 

- Köszönöm szépen ! Ez a karkötő csodálatos ! 

Amúgy én is vettem neked valamit. Emlékszel mikor egyik nap néztük az interneten azt a rózsaszín belebújóst? 

- Igen?! - nézett rám hirtelen nagy szemeivel

- Hát, gondoltam kéne neked .. 

- Igen ! Igen ! Igen ! - pattogott 

- Na, gyere át hozzám, és odaadom. 

- És tényleg megvetted.  De jó ! Köszönöm - köszönöm ! Nézd már olyan vicces feje van ! Annyira cuki .

- Ha neked tetszik - nevettem - olyan a feje, mint aki már egy hete nem evett és nem aludt.

- Semmi baj ! Akkor is cuki !

- Jól van na ! Szerintem is ! 

- Holnap reggel evel megyek suliba. - nevetett

- Komolyan? Mit szólnak majd a többiek? Mi lesz az elegáns Anitával? 

- Egyszer én is lehetek más. Nekem is változhat a stílusom.

- Jó jó ! - mosolyogtam 

- Már tudom is mivel veszem fel! 

- Komolyan mondom mintha születésnapunk lenne. Többször kéne ilyen napot szerveznünk - nevettem 

- Pontosan - nevetett ő is

- Betty, én mostmár megyek olvasni, örülök, hogy bejöttél. Tudod, én mindig rád érek ! - puszilt meg, majd kiment a szobámból

- Rendben, szia - zártam be az ajtót.

Na remek. Mostmár tényleg teljesen egyedül maradtam. Semmi baj, addig is felnézek twittere. Harry tweetelt. Istenem, megint koncertet adtak.. Na mindegy. Egy szép napon akkor is találkozni fogunk velük. Egy szép napon talán láthatom őket. Láthatom az öt idiótát, akik megtanítottak arra, hogy az álmokért küzdeni kell, és nem feladni. Rengeteg dolgot nekik köszönhetek. Mint például azt, hogy még mindig arra törekszem, hogy a maximumot adjam ki magamból, vagy azt, hogy ne a rosszat vegyem észre először, hanem a jót. Ezek csak egyszerű példák. Tehát, sok mindent... nagyon sok mindent megtanítottak.

* Alex szemszöge * 

Patrick csodálatos. Fehér pólója látszik, fekete öltönye alatt. Nyakkendője tökéletesen el van helyezve. Farmerja feszül rajta. El sem tudom mondani mennyire tökéletes. Barna haja rendezett, nagy barna szemei csillognak. Sosem gondoltam volna, hogy egy napon ilyen szerencsés leszek.. 

- Patrick.. - néztem rá kiskutya szemekkel

- Igen?

- Most sem szeretnéd elmondani, hogy hova viszel? 

- Már megmondtam, ha elmondanám,  nem lenne meglepetés. 

- Jó na.. - sóhajtottam

- Nem sokára megérkezünk. - mosolygott

A kocsiból nem sokat láttam, hiszen kint sötét volt. Már csak az utcák halvány lámpafényei világítottak. Ijesztő volt, de valahogy mégis biztonságban éreztem magam mellette. Egy nagy ház előtt megálltunk, csodálatos volt.

- Megérkeztünk. 

Patrick lassan kiszállt a kocsiból. Nekem viszont várnom kellet, ameddig lassan megkerüli az autót, hogy nekem is ajtót tudjon nyitni. Tekintete végig az én arcomon pihent. A sötétben csak a szemei csillogását láttam, de pár perc után azonnal ki is nyitotta nekem az ajtót. Lassan én is kiszálltam...

- Ez az én lakásom. - nyújtott kezet

- Komolyan? - fogtam meg

- Gyere ! 

Kézen fogva mentünk el a ház ajtajáig, majd ott elengedte, és kinyitotta a bejárati ajtót. Belülről még csodásabb volt. Emeletes háza van. Lennt minden hófehér, nem messze a bejárati ajtótól,  egy nagy csigalépcső  található. Innen is látszik, hogy nagyon jó ízlése van. Nagyon rendezett. 

 Újra megfogta a kezem, majd kinyitott egy újabb ajtót, amit eddig nem is figyeltem meg. 

Kimentünk. Amit láttam az, az egyszerűen hihetetlen volt. Egyszerűen tökéletes. A kertben voltunk, a kert közepén egy asztal, tele gyertyákkal és rózsaszírmokkal, a fákon díszek voltak elhelyezve, melyek megvilágították az egész kertet.  

- Úristen Patrick! Ez komoly? Csak miattam csináltad? Patrick, ez.. ez.. csodálatos. - szóhoz sem jutottam

- Örülök, hogy tetszik. Foglalj helyet. - húzta ki a széket 

Tudom már mondtam, de ez az egész olyan hihetetlen volt. Az asztalon a gyertyák fénye tökéletesen megvilágította Patrick arcát. Meg volt terítve. Minden tökéletesen volt elhelyezve. Az asztal vörös színekben pompázott , rózsaszírmokkal tele. 

- Na és milyen napod volt ma? - kezdett bele 

- Hát, elég jó. 

- Az jó. Amúgy ugye nem fázol?  Nem akarsz bemenni?  Vagy ha akarod oda adom a felsőm.. - dadogott

- Nem, köszönöm. Nem fázom. Így tökéletes. - mosolyogtam 

Az étel is finom volt. Fehér bort ittunk, nem tudom hogyan, de pont eltalálta. Kedvencem. Ezt az estét már semmi sem zavarhatja meg! 

- Miért nem eszel többet? Nem ízlik? - kérdezte szomorúan

- Patrick, nem láttad mennyit ettem? Azt akarod, hogy még jobban elhízzak? 

- Elhízni? Te? Láttad már magadat egyáltalán? Ne beszélj butaságokat! Te tökéletes vagy! 

- Hogyne.. én.. tökéletes. - sóhajtottam

- Az vagy! Hidd el! Fantasztikus lány vagy, ha nem lennél az, nem lennél most itt velem. Különleges vagy, épp ezért tetszettél meg nekem. Nem vagy olyan mint a többi lány nyolcvan százaléka. Nyávogósak és gyerekesek. Te olyan más vagy..

- Aranyos vagy nagyon, hogy ilyeneket mondasz. Köszönöm. De tudom, hogy ez nem igaz. Patrick, ne mondj ilyeneket. Sosem voltam tökéletes, és nem is leszek az! Sosem lesz, tökéletes életem... 

- De igen! Alex, nekem borzasztóan tetszel.. nagyon ritka az ilyen eset. DE nekem tényleg nagyon bejössz! Örülök, hogy azon a napon találkozhattam veled, örülök, hogy megismerhettelek. Örülök, hogy egy ilyen csodálatos lányra találtam.

- Én örülök annak, hogy rád találtam. Szeretnék hinni neked. Szeretném elhinni, hogy amiket mondasz mind igaz.. de nem megy. Rengeteget csalódtam már, sajnálom.. de félek! Félek a csalódástól, félek a szerelemtől, félek már mindentől! 

- Tudod mit? Ezt az estét töltsük úgy el mint a legjobb barátok. Benne vagy? Ismerkedjünk meg, légy laza. Ne félj kimutatni azt, aki valójában vagy! Nekem így is tökéletes vagy! 

- Hát jó. 

- Nem vagy még éhes? Nincs kedved bemenni? 

- Nem köszönöm, finom volt, de nem kérek többet. Inkább menjünk be. - mosolyogtam 

Felsegített. Majd lassan besétáltunk a házba. Levettük a cipőnket, majd felmentünk a szobájába. Gyönyörű volt, vörös és fehér színekben pompázott minden. Volt két nagy vörös pufókja, amire le lehetett ülni. Egy nagy ágy a szoba végében és egy nagy TV. Természetesen még rengeteg dolog. Ez a szoba óriási, minden... minden volt benne. Ahogy bementünk Patrick az egyik pufókra ült le.
- Gyere, foglalj helyet te is! Mit szólnál ha játszanánk valamit?
- Benne vagyok!
- Játszunk valamit joystick - en? - figyelte a reakciómat
- De én nem tudok.. - hajtottam le fejem
- Nem gond, megtanítalak. - ült közelebb
- Hát jó... - nevettem
- Tehát ezt fogd meg így, és ha jön az a manó, akkor nyomd meg ezt.. - magyarázta
- Oké, megvan. Kezdjük.

Egy órán keresztül játszodtunk, el sem hiszem. Mint két gyerek. Sosem gondoltam volna, hogy találok egy ilyen fiút. Akivel úgy tudsz elleni, mint a legjobb barátoddal. Egyszerűen tökéletes. Miután befejeztük a játékot. Kifeküdtünk az ágyon. Szerintem ott is több mint egy órát beszélgettünk. Nagyon beteg szegény, volt mikor öt teljes percen keresztül mindketten röhögtünk mint az idióták. Ennyit nem nevettem egész életemben.

- Ne.. ne.. nem bírom - csapkodtam a levegőbe mint egy retardált fóka
- Azért segíthetnél egy kicsit - szólt nevetve a földről
- Te szerencsétlen ! Hogy estél le ? - segítettem neki
- Nem is tudom...

Egy órán keresztül nevettünk, ez a srác kikészített. Soha nem éreztem még ilyen jól magam egy fiúval.

- Jó, elég ! Már nem bírom ! Fáj mindenem !
- Mindened? - nézett perverz fejjel
- Jaj na ! Te pedo maci ! - pusziltam meg
- Csak egy kicsit. - bújt közelebb
- Na jó..öhm.. azt hiszem én mostmár megyek .. - ültem fel

Nem azért ültem fel, mert nem bírom Patrick - ot. Sőt, most ha nem félnék, simán lesmárolnám. De félek! Abból több lenne.. így inkább felültem. Elég kellemetlen volt, de nem volt más lehetőségem. Patrick túl tökéletes.

- Rendben, várj hazaviszlek.
- Megköszönném - pusziltam meg

Felöltöztünk, majd kisétáltunk a házból. Beszálltunk a kocsiba, majd Patrick beindította a zenét.
Lassan elindultunk. Út közben is végig beszélgettünk. Nagyon sok közös dolog van bennünk. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jó fej.

- Patrick, kérlek, most ne haza, hanem a legjobb barátnőmhöz vigyél. Megígértem neki, hogy ma nála alszok.
- Rendben. Betty - hez?
- Nem, hane... MI? Honnan tudod? Vagyis.. Jaj, semmi semmi ! - nevettem
- Ma ő is ott volt, emlékszel?
- Jó - jó! Tudom, ne haragudj.

A francba. Most azt hiszi féltékeny vagyok. Hogy lehetek ekkora idióta?! Istenem! Megérkeztünk, újra várnom kellett, ameddig Patrick kinyitja nekem az ajtót.

- Maradj még egy kicsit! - húzott magához
- D..d..de.. - a levegőt szaggatottan vettem, túl közel volt hozzám
- Alex ! Te annyira más vagy. Te vagy az első lány, akivel ennyire megértettem magam. Fantasztikus vagy. Elegáns, de mégis laza. Komoly, de mégis idióta. Egyszerűen.. nekem.. - közelebb hajolt, már csak pár centi volt a szánk között - Alex.. nekem tökéletes vagy.

Megcsókolt. Te Szent Isten! Soha nem éreztem még ilyet. Még a csókja is tökéletes volt. Pár percig tartott, de az.. leirhatatlan érzés volt. Azt hiszem... de csak azt hiszem... szerelmes vagyok! 
Hihetetlen de egy nap alatt, rengeteg dolgot tudtam meg róla, jobban megismertem. Tudom, hogy rossz ember nem lehet! Ő nem olyan! Egyszerűen bízom benne. Nem tudom hogyan.. de azt hiszem bízim benne.

- Alex! Szeretnél a barátnőm lenni? - nézett rám tökéletes szemeivel

Visszacsókoltam. Szerintem evel elmondtam mindent. Amúgy is, szóhoz sem jutottam. Egy ilyen fiúnak, pont én.. pont én kellem! Ha ez egy álom nem szeretnék felébredni!
Még egy utolsó csókot kaptam, majd lassan elengedtük egymást és besétáltam Betty - ék lakásába. Mit ne mondjak, nem csalódtam az idiótában. Egy széken ült török ülésben, az ablak előtt, egy popcornal a kezében. Gondolom mindent látott.

- Tudod, az úgy volt, hogy.. - kezdett magyarázkodni
- Betty ! Ne ! Nem éri meg ! - nevettem rajta
- De ugye nem haragszol? - állt fel
- Dehogy, rád sosem.
- Akkor ugye mindent elmesélsz? Még kaját is készítettem, hisz tudod, mesélés közben mindig kell kaja.
- Neked MINDIG kell kaja !
- Van ebben valami igazság.. - indult el a kanapé fele

Egy órán keresztül meséltem neki. Ő csak nagy szemekkel hallgatott, természetesen végig pattogott, az olyan részeknél. Nagyon megkedvelte ő is Patrick - ot. Ennek örülök, és az a legjobb, hogy nem aggódom e miatt. Sosem tenne, olyat, ami nekem fájna.
Felmentünk a szobájába. Átvettük a pizsinket, majd kidőltünk az ágyon. Úgy beszéltük, megnézünk egy filmet, de valahogy nem sikerült. Mindketten nagyon fáradtak voltunk. Mint ahogy gondoltam, hosszú este volt.

* Betty szemszöge *

Alex hazaért. Feljöttünk a szobába, majd kifeküdtünk az ágyon. Csend volt. Csak a mi beszélgetésünk hallatszott, mikor egyszer csak... egy óriási pukkanás hallatszott lentről. Valami leesett. Valami eltört. Mi lehetett az? Mikor mindenki fent van! Mindenki alszik már! Sosem voltam az a félős típusú, de ez most nagyon megrémített. Van valaki a házban?!