1.rész - "..ez az este hosszú lesz! "

           Ez életem első blogja, tehát, tudom, hogy rengeteget kell majd még javítanom. Igyekszem. Köszönöm annak, aki ezt olvassa. Nagyon szépen köszönöm a 10 ( !!! ) feliratkozót. Nagyon örülnék ha kommentelnétek, esetleg tanácsot adnátok, hogy hogyan tudnám jobbá tenni ezt a blogot, megköszönném. Remélem nem lesz unalmas, hiszen tényleg saját ötlet, félig valóság. Remélem sokan  segítetek, kommenteltek. :)

 - Kicsim, kész vagy már? Alex öt perce rád vár! Siess! - kiabált anya a konyhából

 - Rendben, megyek már na! - szaladtam le a lépcsőn 

Igen, sosem voltam az a típusú aki reggel hamar elkészül. Viszont amióta Alex - el közös munkát találtunk, muszáj. Mindig is azt szerettem volna, ha egy ruhás üzletben dolgozhatnék. Nemrég viszont sikerült, sőt nem csak nekem. Mindketten a H&M ruhás boltban dolgozunk. Szerintem tökéletes munka.
 - Alex! Valaki nagyon boldog ... - néztem rá kíváncsian
 - Dehogyis! Csak.. csak.. egyszerűen jó kedvem van - hadarta a kis szőkeség
 - Most nekem vagy magadnak akarsz hazudni? - nevettem
 - Jó, később elmesélem. - pirult el
Természetesen anya csak nagy szemekkel nézett, majd kihesegetett minket. Gyorsan beszálltunk az autóba, és elindultunk. Út közben szemeztem a mellettem ülő idiótával. Mindig is csodálkoztak az emberek, hogy hogyan értjük meg egymást úgy, hogy nem szólunk egy szót sem. Ez a mi "titkos beszédünk" . 
Annyira nem szeretem azt, hogy a  szüleim rengeteget dolgoznak. Apu folyamatosan fáradt, nem is csodálkozom, ez egy rendőr dolga. Viszont rossz, mikor egész nap egy szót sem tudunk váltani. Anya munkája sem jobb. Ő orvos. Régebben én is az szerettem volna lenni, viszont mikor rájöttem, hogy a kémia és a biológia nem az én világom.. feladtam. Büszke vagyok a szüleimre, csodálatosak. Mindent megtesznek, csak azért, hogy nekünk tökéletes életünk legyen. Tisztelem őket, mivel rengeteg olyan dolgon mentünk keresztül, amin más nehezebben tudott volna. Nehéz része is volt az életünknek,  de mostmár szerencsére minden rendben. Minden helyrejött. Sőt...
 - Betty! Mit is mondtál mikor lesz a HHI?
 - Alex! Te tényleg nem tudod? - ez kicsit sziven ütött de folytattam - Na mindegy, amúgy..
 - Egy hét és három nap múlva. - fejezte be a mondatomat kuncogva
 - Te sunyi! Hát mégis tudod. Jaj, így is nagyon izgulok - ugrottam rá
 - Mit mondtam neked egy hónappal ezelőtt? Beválogatnak, benne leszel a legjobb nyolcban. Jelentkeztek, beválogatnak, és sikerülni fog. Meglátod...
 - Tudom, tudom, " ott leszek melletted mikor megnyeritek " - utánoztam
 - Pontosan!- puszilt meg
A HHI, az a legnagyobb hip - hop táncverseny az egész világon. Pontosabban Hip - Hop International. A csapatommal jelentkeztünk, viszont csak nyolc ember léphet színpadra, és mint ahogy Alex megmondta, beválogattak. Táncolhatok. Már nincs túl sok idő...
 - Anya, ugye ti is jösztök? - néztem rá kiskutya szemekkel miközben kiszálltam a kocsiból
 - Sajnálom kicsim, de tudod, hogy apáddal nem érünk rá azon a napon. Fontos gyűlésen leszek, édesapád viszont akkor kötelezően bent kell maradjon. Ott lesz Alex, meglátod minden rendben lesz! - puszilt meg
 - Hát jó, rendben - sóhajtottam - Szia anya! - nyomtam én is egy puszit neki
Nem tudom elhinni, pont most. Tudják jól, hogy ez lesz életem egyik legfontosabb napja, és nem jönnek el. Anya mindig is a maximumot tette, csak, hogy velem, hogy mindig mellettem legyen. Reggelente is mikor rá ér, nem engedi, hogy a saját kocsimmal menjek, hanem ő szeretne elvinni minket. Csak hogy többet tudjunk együtt tölteni. Most pedig.. ez nagyon rosszul jött össze. Természetesen borzasztóan örülök annak, hogy Alex jön, vagyis csak azt mondta.. de akkor is, anyáék. Mindig azt mondták, hogy büszkék rám. Mindig ott voltak mellettem. De nem tehetek semmit, most inkább, muszáj erősnek maradnom. Meg kell nyernünk. Vagyis.. álmodozni szabad!
 - Betty, tudom, hogy nagyon szomorú vagy ! De én itt vagyok, és ott is ott leszek veled ! Megígérem.
 - Tudom, de olyan rossz... - csordult ki egy könnycseppem
 - Tudom, - ölelt meg szorosan - tudom, hogy nem könnyű. De viszont, gondolj arra, hogy a szüleid sem ezt akarják. Ők sem örülnek azért mert nem lehetnek ott, mert nem lehetnek ott, mikor a lányuk rengeteg ember előtt az óriási színpadra léphet. Táncolni fog..és ők nem nézhetik. Nekik is nehéz, hogy abban a pillanatban, mikor majd megnyeritek nem lehetnek ott gratulálni neked, vagy hogy megölelhessenek..
 - Alex, ne csináld ezt ! Csak még jobban sírok.. - fúrtam bele az arcom még jobban vállába
 - Jaj, neharagudj, csak tudom mit érzel, de azt is tudom, milyen lehet most a szüleidnek.
 - Én is tudom. Na de mindegy, most gyere, még elkésünk.. - léptem kicsit hátrébb
 - Szerintem is, és fejet fel. Mert ... a mókusok nem sírhatnak ! - nevetett
 - A dinók meg nem láthatják ahogyan sír a mókus !
Erre mindketten röhögőgörcsöt kaptunk. Ezt is csak mi értjük. Még alsóban találtuk ki. Ő lett a dinó, mivel régebben dinó fogai voltak, és én lettem  a mókus, mivel szerinte mókus fejem volt. Az emberek újra minket bámultak, mondjuk már megszokhattak. Ezek vagyunk mi. Két idióta aki egymásra talált. Annyi közös emlékünk van, ha visszagondolok a régi szép időre, sírhatnékom van. Ötödik osztályban ismerkedtünk meg, sosem felejtem el. Innen kezdődött a mi barátságunk története is..

* Visszatekintés *

- Szia! Zavarlak? Csak gondoltam megismerkedhetünk. Én nem ismerek még itt senkit, vagyis az előbb mutatkozott be mindenki. Tehát, persze csak ha akarod! Mi is megismerkedhetnénk.. mert na, ha már mindenki.. - össze-vissza beszéltem, zavarban voltam, ő más volt mint a többi.

- Szia! Dehogyis - nevetett fel - Nyugi! Én sem ismerek innen csak pár embert. Viszont tényleg köszönöm.

- Mit? - néztem rá furcsán.

- Köszönöm, hogy ide jöttél. Nem sokan teszik ezt.. mindenki csúfol.. még nincs sok barátom, sőt még legjobb barátnőm sem.. - láttam rajta hogy szomorú, ezért tereltem a témát

- Mit szólnál ha leülnénk arra a padra? - mutattam.

- Én is pont erre gondoltam - mosolyodott el.

- Látod. Első közös gondolatunk.

Leültünk a padra. Annyira aranyos volt. Szőke haja vállán pihent. Gyönyörű nagy kék szemeivel zavarodottan nézett rám. Gondolkodtam mit is mondjak, nem tudom, de abban a pillanatban semmi sem járt a fejemben, pedig én mindig az a típus voltam, aki folyamatosan beszél. Ha kell, ha nem. Mellettem sosem unatkoznak, de most az egyszer, még olyan furcsa volt, nem ismertem őt, de mégis megakartam.. tudtam, hogy egy napon jó barátnőm lesz..

- Tehát, mi is a neved? - törtem meg a csendet.

- Lukács Alexandra - mosolygott - A tied?
- Kádár Betty. Na és melyik a kedvenc állatod?
- A kutyák, azok annyira aranyosak, és ők mindig ott vannak neked.
- Júj, nekem is. Igen - igen, nem hiába mondják, hogy a kutya az ember
  legjobb barátja.
- Na lássuk, eddig te kérdeztél, most én.. melyik a kedvenc színed? - kérdezte már kicsit több bátorsággal
- A rózsaszín. Neked?
- Nekem is. - mosolyodott el
- Még egy közös dolog.
- Igen. Lássuk csak - gondolkodott - hova szeretnél eljutni?
- Hollywood, London, Paris - mondtam
- Úr Isten ! Én is.
- Komolyan? - lepődtem meg
- Igen! Minden álmom egyszer eljutni oda!
- Betty?
- Igen?
- Mit szólnál ha... mi..
- Barátnők lennénk? - mosolyogtam rá
- Igeen, vagyis.. szeretnéd?
- Természetesen, hiszen annyi közös van bennünk.
- Igaz. Leszünk legjobb barátnők örökre?
- Örökre! - öleltem meg.

* Visszatekintés vége * 

Nagyon régen volt, hiszen kicsik voltunk, de még mai napig sem tudom elfelejteni azokat a pillanatokat. Látom magam előtt, annyira hihetetlen, hogy még mindig itt van mellettem. Csodálatos. Nagyon félek. Nagyon félek attól, hogy egy napon őt is elveszítem. Nem bírnám ki. Nélküle nem vagyok önmagam. Segít és támogat ha bajban vagyok, még akkor is ha tudja, hogy ez nem helyes, de ő akkor is mindent megtesz, hogy mellettem legyen. Ha tudná mennyire féltem őt, ha tudná, mennyire fontos nekem...

- Betty! Már megint "Harry Styles" kedved van?

- Még mindig! - vigyorogtam

- De aranyos! - emelte fel a kezem

- Tudom, szerintem is. Egy órát kellett egy helyben maradnom, míg kész lett, de megérte. Szegény nőt kinoztam egy kicsit, mivel egyszer el is kentem..

- Nem csalódtam benned. - vágta rá

- Héé ! - durciztam

- Nekem " Zayn Style " kell ! 

- Legközelebb jössz velem ! 

- Igenis ! 

- Jó reggelt! Hogy vagy Mendy? - mosolyogtam 

Mendy is itt dolgozik, ő a kasszás. Nagyon szép lány, tizenkilenc éves és ő is imádja a One Direction - t. Épp úgy mint Alex és én. Hosszú szőke haja s zöld szeme gyönyörű. 

- Jó reggelt nektek is! Betty ma egy órával hamarabb haza engednek. A főnöknő nemrég szólt nekünk is.

- Rendben, köszönjük. Amúgy Mendy! 

- Igen? - fordult meg

- Nagyon tetszik a felsőd! 

- Köszönöm!

Mindig is ilyen voltam , ha tetszett valami, azt megmondtam. Viszont nem sokszor fordult olyan elő, hogy valakinek a ruháját dícsérjem, de ez nagyon szép volt. Pont illett hozzá. Tökéletes alakja tisztán látszott, hiszen testre tapadós volt. Egyszerűen gyönyörű.. 

- Alex! Már megint vigyorogsz! Kíváncsi vagyok mik járnak ilyenkor a fejedben. Várj! Inkább nem! -nevettem - Komolyan, a reggel is ugyanígy viselkedtél. Tényleg, mesélj csak nekem .

- Hát, az úgy volt, hogy... áh! Nem fontos. 

- Alex! - néztem rá komolyan

- Jó na. Emlékszel mikor beteg voltál és nem jöttél dolgozni? 

- Igen , meséld !

- Hát, akkor.. találkoztam egy sráccal, aki borszasztóan helyes volt. Beszélgettünk, természetesen miközben segítettem neki a megfelelő ruhát kiválasztani az édesanyja születésnapjára. Annyira aranyos volt. Fél órát töltöttünk együtt, miután el kellett búcsúznunk...

- Megcsókolt ? Megcsókolt? - pattogtam 

- Nem, te idióta ! Csak egy puszit nyomott az arcomra, majd számot cseréltünk

- Júj, gratulálok! Találkoztatok már? 

- Épp ez az, ma este randira hívott. - szomorodott el

- Mi van? Citromot ettél? 

- Nem csak.. 

- Nem akarsz vele randizni? Nem tetszik? - kérdezősködtem

- De! Épp ez az! Túl szép, hogy igaz legyen. Ő olyan más mint én. Azt sem tudom mit vegyek fel este.

- Mihez kezdenél te nélkülem ?! - öleltem meg

- Szóval segítesz? - nézett rám nagy szemeivel

- Természetesen. 

Munka után, gyorsan haza mentünk, majd egyenesen be Alex szobájába, szegény nagyon izgult. Mondjuk megértem , én sem tudnék ilyen helyzetben nyugodt maradni.

* Alex szemszöge * 

Annyira izgulok, ő annyira más. Félek, félek, hogy nem tetszem majd neki. Félek, hogy elrontok valamit, vagy ciki helyzetbe kerülök. Szerencsére Betty mint mindig segít nekem. 

- Betty !!! Segíts !!! Ez vagy ez? - mutogattam a ruháimra

- Talán ez. 

Hosszas órák után sikerült kiválasztani. Remélem tényleg jó választás. Remélem tetszeni fog neki. Már csak egy óra és itt lesz. Félek

* Betty szemszöge *

Alex gyönyörű. A ruhája, a haja, a sminkje. Igen, most egoista vagyok, de én egy zseni vagyok. Nagyon szerencsés az a fiú, de ha bármi rosszat mer tenni, vagy ő is összetöri Alex - et a saját kezemmel fogom megfolytani. 

- Betty ! Biztos jó vagyok így? - idegeskedett

- Te nem bízol bennem? Mondtam már, hogy " perfect " ! - pusziltam meg 

- Gyere, menjünk le. Nemsokára itt lesz. Addig is mesélj még egy kicsit róla.

Lementünk. Bekapcsoltuk a TV - t , és pont mint évekkel ezelőtt, a One Direction ment, mi pedig elkezdtünk ugrálni és ordítozni. Innen látszik, hogy mi sem változtunk.. 

- Még pár perc buba ! Hol a telefonod? 

- A fenébe ! Fent hagytam, várj. - futott fel a lépcsőn

Csengettek. Biztosan az a " titokzatos fiú " . Kinyitottam az ajtót, de amit láttam nagyon meglepett. Alex - nek tényleg van ízlése. Nagy szemekkel bámultam, azt hiszem kicsit túl feltűnően is..

- Khöm, bejöhetek? Alex? - kérdezte 

- Jaj, neharagudj. Betty vagyok, Alex legjobb barátnője - nyújtottam a kezem

- Patrick. - viszonozta

- Nem sokára jön, csak fent hagyta a telefonját .. - fordultam a lépcső felé 

- Rendben. - mosolygott

- Kérsz valamit inni? 

- Egy pohár vizet, köszönöm.

Alex nem siettete magát. Viszont Patrick és Alex biztosan össze fognak jönni. Tökéletesen illenek egymáshoz. De álmodni sem mertem volna, hogy Alex ilyen szerencsés lesz. Megérdemli őt. Mostmár minden csak Patrick - on múlik. 

- Jövök!!! - kiabálta Alex

- Ideje lenne - nevettem 

- Azta.. - nézett nagyot Patrick

- Tudom - vágtam rá - gyönyörű.

- Az . - mosolygott

- Alex jó szórakozást nektek ! Patrick, te pedig vigyázz rá ! Viszont ha bármi baja esik, velem gyűlik meg a bajod ! Rád uszítom Kevin - t ! Nagyon rosszul jársz ! Vigyáz mit csinálsz ! - mondtam komolyan

- Nyugi csak viccel! - puszilta meg Alex a "hercegét"

- Vagy nem ! - emelgettem a szemöldököm

- Jó, megértettem Betty - nevetett - vigyázok Alex -re és megígérem nem csinálok roszat ! 

- Na azért ! Vigyázzatok magatokra tubicáim. - integettem nekik ..

* Alex szemszöge *

Úgy érzem ez az este hosszú lesz...